Transzgenerációs hatások. Divatos téma komoly jelentőséggel?

A transzgenerációs hatások, traumák és öröklött minták feltárása egyre nagyobb hangsúlyt kap a pszichológiai és pszichoterápiás területeken, ahogyan a társadalom egyre inkább felismeri a traumák hosszú távú és generációkon átívelő hatásait. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyve óriási siker lett, rengeteg rajongót szerzett a mű. Ugyanakkor a divatos témáknak is megvannak a maguk kockázatai. Ha egy téma trendivé válik, előfordulhat, hogy kevésbé alaposan, csak felületesen foglalkozunk vele, vagy pedig túlzottan nagy hangsúlyt helyezünk rá anélkül, hogy figyelembe vennénk az egyén egyéb életkörülményeit és személyes tapasztalatait. Az embernek értenie kell, hogy a transzgenerációs hatások csak egy részét képezik a személyes történetének, és vannak más, ugyanolyan fontos tényezők is, melyek meghatározzák, ilyenek például a jelenlegi környezet, a meglévő viselkedési minták, és az életbeli célok. A transzgenerációs pszichológiai hatások a mai társadalomban egyre inkább előtérbe kerülnek. De vajon miért váltak „divatossá”, és milyen előnyökkel járhat, ha foglalkozunk velük?

Miért „divatos” a transzgenerációs pszichológia?

A tudományos érdeklődés növekedése: Az utóbbi évtizedekben a kutatók egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a generációkon átívelő hatások vizsgálatára. A genetikai, epigenetikai és pszichológiai vizsgálatok mind azt mutatják, hogy a traumák és az érzelmi minták átadhatók az utódoknak, és befolyásolhatják azok jólétét és viselkedését. A média befolyása sem elhanyagolható, gyakran találkozunk olyan történetekkel, amelyek a traumák generációkon átívelő hatásait mutatják be. A média figyelme, amely az érdeklődés növelésével jár, hozzájárulhat a téma divatosnak tűnő megjelenéséhez. Emellett az emberek egyre inkább törekszenek arra, hogy megértsék önmagukat és saját érzelmi mintáikat. A terápia stigmatizációjának a csökkenése által nyitottabbá váltunk a pszichológiai önvizsgálatra és a terápiára. Ez a változás szintén hozzájárulhat a transzgenerációs hatások iránti érdeklődés növekedéséhez.

Érdemes összeszedni néhány specifikus szempontot is, amelyek a téma „divatosságához” kapcsolódnak,  melyek jórészt személyes megfigyeléseimen alapulnak és rámutathatnak a hiányosságinkra is.

1.Az „előre meghatározott sors” gondolata: Egyesek számára a transzgenerációs hatások vizsgálata azt jelentheti, hogy „előre meghatározott” sorsuk van, ami alól nem tudnak kibújni. Az örökölt minták és traumák „megtalálása” személyes felelősségünk alól mentesíthet bennünket, mivel úgy érezhetjük, hogy ezek a minták „örököltek” és nem tudunk változtatni rajtuk. Ez azonban nem reális szemlélet, mivel a transzgenerációs mintákat fel lehet ismerni és alakítani lehet rajtuk a megfelelő terápiás támogatással.

2.Titokzatosság és a misztikum: Az öröklődés gondolata gyakran titokzatossággal és misztikummal fonódik össze. Ez a tényező is hozzájárulhat a transzgenerációs hatások iránti érdeklődéshez. Azonban fontos, hogy a téma valóságát és tudományos alapját is szem előtt tartsuk, ne pedig csupán valamilyen misztikus erőként kezeljük. Ebből jön a következő állítás:

3.Intellektuális kíváncsiság valódi önismereti igény nélkül: Igen, borzasztó érdekes a családtörténetünket bújni, kutatni. Ugyanakkor, ha a levont tapasztalatokból nem következik semmilyen önreflexió saját életünkre vonatkozóan, akkor e törekvést, még, ha nem is hangzik túl kellemesen, inkább „intellektuális maszturbációnak” tartom. Ennek persze nem szükségszerűen kell negatív konnotációval párosulnia. Az intellektuális kíváncsiság és az ismeretek gyűjtése önmagában is értékes lehet, és segíthet bennünket abban, hogy jobban megértsük önmagunkat és a világot körülöttünk.

4.A „gyors megoldás” vonzereje: Egyesek számára a transzgenerációs pszichológia területén való munka „gyors megoldásnak” tűnhet a pszichológiai problémáikra. A gondolat, hogy „csak” fel kell deríteni a múltbeli traumákat és mintákat, hogy javulást érjünk el, csábítóan hathat. Azonban fontos megérteni, hogy bár a transzgenerációs hatások felismerése fontos lépés lehet a gyógyulás felé, a változás általában hosszú távú elköteleződést és kemény munkát igényel. Igen, lehet, hogy segít az, ha rájövünk arra, hogy anyánk/apánk sorsát követjük a harmadik sikertelen házasságunkkal, ettől önmagában mégsem lesz feltétlenül jobb a párkapcsolatunk és nem oldódik meg az esetleg az élethelyzetünk miatt kialakult depressziónk sem.

Milyen előnyei lehetnek a transzgenerációs pszichológiai hatások vizsgálatának?

A traumák feldolgozása: A transzgenerációs traumák feltárása és megértése segíthet az egyénnek megérteni és feldolgozni a saját érzelmi reakcióit és viselkedési mintáit. Az öröklött minták felismerésével és megértésével megszakíthatjuk ezeket az élményeket, hogy ne adjuk át őket a saját utódainknak. Az önismeret növelése hozzájárulhat a személyes növekedéshez és a fejlődésünkhöz.

Bár a transzgenerációs pszichológia divatosnak tűnhet, mély és fontos jelentőséggel bír. A generációkon átívelő hatások komoly szerepet játszanak az egyének jólétében és viselkedésében. Az ilyen hatások felismerése és megértése elősegítheti a traumák feldolgozását, a káros minták megtörését, és az önismeret növelését. Ahhoz, hogy ezeket az előnyöket kiaknázzuk, fontos, hogy a transzgenerációs hatások vizsgálatát szakszerűen és átfogóan végezzük el.

Forrás:

Dias, B. G., & Ressler, K. J. (2014). Parental olfactory experience influences behavior and neural structure in subsequent generations. Nature Neuroscience, 17(1), 89–96.

Felsen, I. (1998). Transgenerational transmission of effects of the Holocaust: The North American research perspective. In Y. Danieli (Ed.), International Handbook of Multigenerational Legacies of Trauma (pp. 43–68). Springer US.

Hirsch, M. (2012). The Generation of Postmemory: Writing and Visual Culture After the Holocaust. Columbia University Press.

Kellermann, N. P. F. (2013). Epigenetic transmission of Holocaust trauma: Can nightmares be inherited? The Israel Journal of Psychiatry and Related Sciences, 50(1), 33–39.

Yehuda, R., & Bierer, L. M. (2009). The relevance of epigenetics to PTSD: Implications for the DSM-V. Journal of Traumatic Stress, 22(5), 427–434.

Képek forrása:

Pixabay