Személyiségjegy vagy személyiségzavar? Hol van a határ?

Egyik képzésem során az oktató arra kért bennünket, hogy írjuk le, melyek a ránk leginkább jellemzőbb személyiségvonások. Majd a feladat teljesítése után úgy folytattuk, hogy keressünk olyan példákat, mikor egyáltalán nem volt jellemző ránk az adott vonás, sőt, annak akár az ellenkezője nyilvánult meg. A cél az volt, hogy szemléltesse: viselkedésünket nem csupán személyiségünk, hanem az adott környezet, rendszer is befolyásolja, amelybe belecsöppenünk.  Így miután feltüntettem, hogy alapvetően barátságos természetű figurának tartom magam, csak eszembe jutott néhány eset, mikor nem voltam túl kedves a környezetemmel. Mégis a gyakorlatból következik, hogy szerencsés esetben egyrészt képesek vagyunk rálátni alapvető személyiségvonásainkra, emellett pedig rugalmasan alkalmazkodunk a környezet változásaihoz, ugyanis alapvetően ez szükséges a funkcionáláshoz.

A személyiségzavarokkal rendelkező emberek azonban gyakran mereven ragaszkodnak bizonyos viselkedésmintákhoz, függetlenül a környezeti tényezőktől és az erre való rálátás is általában hiányos.

Az egyik legfontosabb tényező, amely segít elkülöníteni a személyiségjegyeket a személyiségzavaroktól, a tünetek intenzitása és azok hatása az egyén életére. Az American Psychiatric Association szerint a személyiségzavarok kritériumai közé tartozik az, hogy a személyiségjegyek mértéke végletes, merev, és nem alkalmazkodik az élethelyzethez, valamint jelentős személyes problémákat okoz. Az impulzuskontroll, a gondolkodás, az interperszonális funkció és az affektivitás egyaránt érintődhet.

Nézzünk egy újabb példát!

Kritikusságom lehet egy értékes személyiségjegy akkor, ha képes vagyok másokat fejlesztő módon értékelni, a kritikáimmal a változást segítem elő és felismerem azt empatikusan, hogy mikor befogadható a kritika, mikor bántó, tekintettel vagyok mások érzéseire. Azonban, ha a kritikusságom egy grandiózus énkép fenntartását szolgálja, amelyhez mereven ragaszkodom (pl. a nárcisztikus személyiségzavarnál jellemző ez), akkor elképzelhető, hogy ez már inkább egy személyiségzavar részét képezi.

A személyiségzavaroknak több típusa és jellegzetessége van, azonban a cikk most nem a különböző személyiségzavarok elhatárolásáról szól, nem a specifikus diagnosztikai kritériumok felsorolására helyezem a hangsúlyt, hanem általánosságban a személyiségzavarokra, összevetve őket adaptív személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal.

Nézzük, milyen egyéb szempontok léteznek, amelyek alapján elkülöníthető a kettő egymástól:

• Okoz-e valakinek szenvedést? Szenvedélyes embernek lenni nem rossz dolog, megélni az élet különböző élményeit azok teljességében áldásnak tekinthető. De mikor a szélsőségek egyik pillanatban az izzó gyűlöletről, a másikban pedig az elkeseredett ragaszkodásról és elviselhetetlen szorongásról szólnak (pl. a borderline személyiségzavar esetén), amelytől mind az egyén, mind a környezete szenved, korántsem áldás.
• Segíti-e a megküzdést az adott személyiségvonás? Erről már volt szó. A személyiségjegyek általában adaptív viselkedésformákat jelenítenek meg, ami azt jelenti, hogy segítik az egyént abban, hogy alkalmazkodjon a környezethez és sikeresen navigáljon benne. A személyiségzavarok viszont gyakran maladaptív viselkedési formákat mutatnak, ami azt jelenti, hogy gátolják az egyént a hatékony alkalmazkodásban.
• Van-e önreflexiós képesség? A személyiségjegyekkel rendelkező emberek általában képesek rálátni saját viselkedésükre és annak hatására másokra. Ezzel szemben a személyiségzavarokban szenvedők gyakran nem rendelkeznek ezzel a képességgel, és nem ismerik fel, hogy cselekedeteik problémásak lehetnek.
• Milyen az életminőség? A személyiségjegyek általában nem befolyásolják negatívan az egyén életminőségét. A személyiségzavarok azonban gyakran csökkentik az életminőséget, és problémákat okozhatnak a munkahelyen, az iskolában, vagy a személyes kapcsolatokban.
• Változnak-e maguktól? A személyiségjegyek általában egész életünkben velünk maradnak, de az idővel és az életünk változásaival átalakulhatnak. A személyiségzavarokra (bár a tünetek akár enyhülhetnek is), inkább az a jellemző, hogy kezelés nélkül a különböző veszteségek, megpróbáltatások következtében még inkább „beágyazódnak” az illető személyiségébe. Gondoljunk csak arra, mikor valakire azt mondják, „te úgy megkomolyodtál!”. Késő kamaszként még gyerekes és kissé nyegle, ugyanakkor függő módon viszonyulunk szüleinkhez, később azonban önállóvá, megfontolttá válhatunk. Nem így van ez egy dependens személyiségzavarral küzdő felnőttnél, ahol a „támaszkeresés” oly mértékeket ölthet, hogyha az illető elveszíti egy fontosabb kapcsolatát, akkor akár más függőségek felé fordulhat.
• Mennyire illeszkedik az adott kulturális környezetbe? A személyiségzavarok esetén fontos az, hogy értékeljük, milyen kulturális környezetben van az illető, az ott tanúsított reakciói, mennyire tűnnek „normálisnak”.  Például a halogatás és a felelősségteljes döntések elkerülésének tendenciaszintű megjelenése támogatás nélkül a dependens személyiségzavar jellemzői lehetnek. Azonban olyan kultúrákban, ahol nagy a tisztelet az idősebbek iránt és a döntéseket kollektív módon hozzák meg, ez a magatartás normának számíthat, hiszen a fiatalabb generációk tagjai várhatnak a döntésekkel, amíg az idősebbek iránymutatást nem adnak.
• Mikorra vezethető vissza az adott vonás megjelenése? A személyiségzavarok jelei már kamaszkorban vagy fiatal felnőttkorban megmutatkoznak. Tehát, ha valaki például a harmincas éveire válik gátlástalanná és kötekedővé, miközben korábban nem volt az, akkor fontos megvizsgálni, hogy milyen más lehetőségek merülhetnek fel pl. egy antiszociális személyiségzavar diagnózis helyett (pl. lehet, hogy valamilyen agysérülés következtében csökkentek az illető kontrollfunkciói).

Érdemes hangsúlyozni, hogy a konkrét diagnózist mindig szakembernek kell felállítania, aki a tünetek alapján képes a pontos értékelésre és a kezelési stratégia meghatározására.

Forrás:

American Psychiatric Association. (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (DSM-5®). American Psychiatric Pub.

Képek forrása:

Pixabay