Ha jó volt a gyerekkorom, miért küzdök mégis pszichés problémákkal?
2023. május 4.
Előre megéreztem! Vagy csak kivetítettem? Az intuíció és a projekció különbségei
2023. május 20.
A filmművészet és az irodalom tele van olyan történetekkel, mikor a főhős előtt egy olyan kihívás, helyzet áll, amely pozitív irányba terelheti egyébként nem feltétlenül kedvező élethelyzetét. Az ötödik elemben Korben Dallas fél a változástól, amikor kénytelen elhagyni az otthonát, hogy megmentsen egy idegen nőt és a világot. Harry Potter a Bölcsek Kövében tart az iskolakezdéstől és attól, hogy hogyan fog beilleszkedni az új környezetbe és a varázslóvilágba, miközben ez lehetőség a számára arra, hogy kilépjen egy bántalmazó és elhanyagoló famíliából. Az Egy csodálatos elmében a matematikus John Nash fél a gyógyszeres kezeléstől, mert azon aggódik, hogy elveszíti a zsenialitását és az önálló gondolkodási képességét. A Gyűrűk Urában Frodo fél a küldetésével járó változástól, mert tudja, hogy az élete sosem lesz többé ugyanaz. És így tovább. A sort a végtelenségig folytathatnám. A lényeg mégis ugyanaz.
A változások a személyiségünk és az életünk fontos részét képezik. Néha örömmel és izgalommal várjuk a változást, más esetekben azonban félelem és bizonytalanság tölt el minket. A pszichológia számos elméletet és kutatást dolgozott ki arról, hogy miért érzünk ellenállást a változással szemben.
De miért félünk a változástól, még akkor is, ha tudjuk, hogy az jó nekünk?
Látszólag logikai ellentmondásba kerülünk, hiszen azt feltételeznénk, hogy, ami pozitív a számunkra, azt tudatosan is szívesen választjuk.
Nézzünk néhány érvet, melyek magyarázhatják azt, hogy miért félünk változástól akkor is, ha egyébként “fejben” tudjuk, hogy az a hasznunkra válhat.
- A legkézenfekvőbb érv a következő: ragaszkodunk a kognitív kényelemhez és a stabilitáshoz, és az új dolgokkal való szembesülés vagy az ismeretlen helyzetekkel szembeni bizonytalanság a kontrollvesztés lehetősége miatt szorongást kelthet bennünk. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a bizonytalanságkerülő személyiségvonásokkal rendelkező emberek nehezebben alkalmazkodnak a változásokhoz, mivel a bizonytalanság bennük erőteljesebb aggodalmat vált ki. És nem érdemes kihagyni azt sem, hogy az elköteleződéstől és a döntéshozataltól való félelmünk szintén belső ellenálláshoz vezethet, mikor változással szembesülünk.
- A változásoknak való ellenállás az emberi agy szerkezetéből is adódhat, mivel az agy hajlamos az automatikus működésre és a megszokott mintázatok követésére, a megerősített hiedelmek és meggyőződések fenntartására (tehát mondhatjuk egyszerűen azt, hogy nehéz “elhitetni” az agyunkkal azt, hogy valami jó lesz nekünk, ha ehhez a megszokott mintázatok módosítására van szükség). Miért lehet ez így? Azért, mert a szokások és a rutinok követése energia- és időmegtakarítással jár.
- Gyakran ragaszkodunk a jelenlegi helyzethez, még akkor is, ha nem ideális, mert úgy gondoljuk, hogy a változás kockázatosabb, mint a megszokott dolgokhoz való ragaszkodás.
- Hajlamosak vagyunk arra is, hogy azonosuljunk a saját életükben bekövetkező változásokkal, ami azt jelenti, hogy ha valami megváltozik, akkor az befolyásolhatja az önképünket is.
- A változásokat általában veszteségként éljük meg, még akkor is, ha a változások hosszú távon előnyösebbek lehetnek számukra. Mivel jellemzőbb az, hogy a veszteségekre fókuszálunk, ez az érzékelés megakadályozhatja a számunkra kedvező változások elfogadását. A jól ismert dolgokhoz inkább pozitív érzelmeket társítunk (pl. utólagosan ebből kiindulva megmagyarázzuk magunknak, hogy miért jó a kapcsolatunk, miközben szenvedünk benne), és ezeket az érzelmeket nehéz feladni az ismeretlenbe való belépés érdekében.
Adott a kérdés, hogy akkor most mit csináljunk? Egyszerű tanáccsal szolgálhatok!
Fogadjuk el az ellentmondást!
Ha egy változás előnyös lehet a számunkra, valószínűleg nem lesznek ezzel kapcsolatban egyértelműen pozitív érzéseink, mert így vagyunk bekötve. Cselekedjünk tudatosan és az érzelmeink idővel valószínűleg alkalmazkodnak majd a változáshoz. Hadd zárjam egy hasonlattal a gondolatmenetet. Képzeljük el a változást úgy, mintha egyik szobából átsétálnánk egy másikban. Ennek folyamán könnyen beleütközhetünk egy ajtófélfába, miközben az ajtón átmegyünk. Az ajtófélfa okozta kellemetlenségnek semmi köze nincs ahhoz, hogy az új ajtó egyébként milyen hangulatos és szép teret rejt maga mögött. A fájdalmas élmény idővel elmúlik, ahogy az ember alkalmazkodik az új helyzet előnyeihez.
Forrás:
Arkes, H. R., & Tetlock, P. E. (2004). Attributions of implicit prejudice, or “Would Jesse Jackson ‘fail’ the implicit association test?” Psychological Inquiry, 15(4), 257–278.
Brockner, J. (1992). The escalation of commitment to a failing course of action: Toward theoretical progress. Academy of Management Review, 17(1), 39-61.
Diener, E., & Dweck, C. S. (1978). An analysis of learned helplessness: Continuous changes in performance, strategy, and achievement cognitions following failure. Journal of Personality and Social Psychology, 36(5), 451–462.
Geyer, A. L., & Baumeister, R. F. (2005). Religion, anxiety, and intolerance of ambiguity. Journal of Research in Personality, 39(5), 573-591.
Janis, I. L., & Mann, L. (1977). Decision making: A psychological analysis of conflict, choice, and commitment. Free Press.
Kahneman, D., & Tversky, A. (1979). Prospect theory: An analysis of decision under risk. Econometrica, 47(2), 263–292.
Lerner, J. S., & Keltner, D. (2000). Beyond valence: Toward a model of emotion-specific influences on judgement and choice. Cognition & Emotion, 14(4), 473-493.
Papaleontiou-Louca, E. (2010). Resistance to change: A social psychological perspective. Journal of Educational and Social Research, 1(2), 75–82.
Cameron, J. E., & Nicholls, J. G. (1998). Social identity and the pursuit of possible selves: Implications for the psychological well-being of university students. Group Dynamics: Theory, Research, and Practice, 2(1), 38–46.
Roese, N. J., & Summerville, A. (2005). What we regret most… and why. Personality and Social Psychology Bulletin, 31(9), 1273-1285.
Swann, W. B., & Bosson, J. K. (2010). Identity negotiation: A theory of self and social interaction. In P. A. M. Van Lange, A. W. Kruglanski, & E. T. Higgins (Eds.), Handbook of theories of social psychology (Vol. 2, pp. 355–378). SAGE Publications Ltd.
Heath, C., & Heath, D. (2010). Switch: How to change things when change is hard. Crown Business.
Wood, W., & Neal, D. T. (2007). A new look at habits and the habit-goal interface. Psychological Review, 114(4), 843–863.
Képek forrása:
Pixabay
