Jótékony vagy káros? – A motivációs szlogenek kettős hatása

Pszichológusként, mikor egy kliensem szembesül az emberi élet komplexitásával és az ebből eredő nehézségekkel, akkor előfordul, hogy két klasszikus reakcióval reagál minderre. Az egyik, hogy beszűkül bizonyos tapasztalatokra és nem akarja/tudja a nagyobb egészet látni. A másik, hogy egyszerű eszközöket nem használ annak érdekében, hogy jobban érezze magát (ami lehet egy kellemes mantra, némi testedzés vagy akár egy hálanapló írása esténként), hiszen az ő „bonyolult” problémája sokkalta súlyosabb annál, hogy efféle praktikák bármit is érjenek. A motivációs szlogenek mindenütt megtalálhatók, a közösségi média profiloktól kezdve a fitnesz termekig. De milyen hatást gyakorolnak valójában ezek a szlogenek a mentális állapotunkra? Nézzünk meg néhány népszerű példát és értékeljük őket aszerint, hogy milyen pozitív és negatív hatásaik lehetnek ránk nézve.

Csak légy boldog!

Ez a szlogen népszerű a közösségi médiában és a személyes fejlődést támogató irodalomban. A pozitív pszichológiai kutatások kimutatták, hogy a pozitív érzelmek, mint például a boldogság, elősegíthetik a kreativitást, az együttműködést és a problémamegoldó képességeket. Tehát első pillantásra úgy tűnhet, hogy ez a szlogen csak építő módon hathat. Azonban, másik oldalról nézve, a „Csak légy boldog!” felszólítás nyomást is gyakorolhat az emberekre, hogy folyamatosan boldognak kell lennie, figyelmen kívül hagyva a természetes érzelmi hullámvasutat, változásokat, amelyeket az élet kínál.

A túlzott hangsúly a boldogságon akár el is vonhatja a figyelmet a negatív érzelmek megfelelő kezeléséről.

Amit el tudsz képzelni, azt el is érheted!

Ez a szlogen a célok elérésének fontosságára összpontosít. A célok meghatározása és azok felé való törekvés egyértelműen jótékony hatású, segíthet növelni az önbizalmat és elősegítheti a személyes fejlődést. Azonban érdemes óvatosnak lenni a túlzottan idealizált célok esetében. A reális, elérhető célok nagyobb valószínűséggel vezetnek sikerhez és elégedettséghez, míg a túl magasra tűzött célok frusztrációt és csalódást okozhatnak.

Semmi sem lehetetlen!

Ez a szlogen arra ösztönöz, hogy ne adjuk fel, még a legproblémásabb időkben sem. Az állóképesség és a kitartás valóban kulcsfontosságú a nehéz helyzetekben, és segíthetnek az életünkben fellépő kihívások kezelésében. Ugyanakkor ez a szlogen figyelmen kívül hagyhatja a realitást és arra sarkallhat bennünket, hogy küzdjünk olyan dolgokért, amelyek nem elérhetőek vagy egészségesek a számunkra. A rugalmasság – a képesség, hogy elfogadjuk, mikor valami nem működik, és képesek vagyunk változtatni – szintén fontos a mentális egészség szempontjából.

Ne félj az ismeretlentől!

Ez a szlogen arra ösztönöz minket, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból és vállaljunk kockázatot, ami gyakran fontos a személyes növekedés és fejlődés szempontjából. Az új kihívások és tapasztalatok gyakran elősegítik az önbizalom növekedését és a reziliencia fejlődését. Ugyanakkor nem mindenki érzi magát kényelmesen a bizonytalanságban, és az ismeretlen felé való elindulás sem minden esetben vezet pozitív eredményekhez. Fontos, hogy az emberek megtanulják felmérni a kockázatokat és összhangba hozzák őket a saját értékeikkel és képességeikkel.

Higgy magadban! Ne foglalkozz negatív emberekkel!

Ez a szlogen arra ösztönöz, hogy bízzunk a képességeinkben és az értékeinkben. Segít felismerni, hogy bizony elképzelhető, hogy a környezetünkben vannak, akik csupán irigységből, énközpontú frusztrációból fakadóan próbálnak bennünket akadályozni. Az önbizalom és az önértékelés javítása valóban elősegíti a pszichológiai jólétet és a teljesítményt. Azonban, itt is tapintható egy finom egyensúly. Túlzott, hamis önbizalom esetén könnyen elveszíthetjük a realitásérzékünket, figyelmen kívül hagyva a saját korlátainkat vagy elutasítva a konstruktív kritikát. A külső kritikákat egyértelműen „negatív emberek rosszindulatának” minősíteni ebben a formában csupán hárítás, egyfajta leértékelése másoknak, amely egy hamis nárcisztikus és grandiózus szelf felépítésében erősít meg bennünket. Kapcsolati károkat is okozhat ez a szemlélet. Az állandó pozitív visszajelzések keresése és a negatív visszajelzések elkerülése „pozitív illúziók” létrehozásához vezethet, amely a valóság torzítását jelenti önmagunkkal és képességeinkkel kapcsolatban. Érdemes tehát kiegyensúlyozott önértékelést és önbizalmat fenntartani, és amennyiben erre lehetőségünk van, megvizsgálni a hozzánk elérő kritikák hitelességét.

Az élet egy utazás, nem cél!

Ez a szlogen arra ösztönzi az embereket, hogy összpontosítsanak az élet tapasztalataira és ne a végcélra. Ez fontos emlékeztető, mert megélni a jelent valóban rendkívül fontos lehet a számunkra. Azonban, túlzottan hangsúlyozva az utazást a cél helyett, az emberek elveszíthetik a motivációt, hogy elérjék a hosszú távú céljaikat. A célok és a teljesítmény is fontos részét képezik az életünknek, és értékes irányítást és értelmet adnak mindennapjainknak.

A hiba a sikerhez vezető út!

Ez a szlogen az önmegvalósítás és a tanulás fontosságát hangsúlyozza, még a kudarcok és hibák ellenére is. A hibákból való tanulás kritikus a személyes és szakmai fejlődésben. Segíthet bennünket abban, hogy elfogadjuk önmagunkat, illetve rámutat arra is, hogy a sikerhez vezető út általában sok kitartást, erőfeszítést igényel, nem egy könnyed folyamat. Azonban, ez a szlogen figyelmen kívül hagyhatja a hibák és kudarcok lehetséges negatív következményeit, és a gyakori kudarcok okozta stresszt és csalódást. Fontos, hogy megtaláljuk a kudarcok és siker közötti egyensúlyt, és megértsük, hogy néha rendben van, ha valami nem működik, és változtatni kell a megközelítésen.

Összefoglalva, a motivációs szlogenek hatása egyénenként változik, és függ a személy értelmezésétől és a szlogen alkalmazásának módjától. Mint a legtöbb dolog az életben, a kulcs a mértékletesség. Az inspiráló szavak hatékonyak lehetnek, de fontos, hogy ne hagyjuk, hogy elnyomják a valóságérzékelésünket vagy a saját érzelmi tapasztalatainkat.

Forrás:

Bandura, A. (1997). Self-efficacy: The exercise of control. W H Freeman/Times Books/ Henry Holt & Co.

Csikszentmihalyi, M. (1990). Flow: The Psychology of Optimal Experience. Harper & Row.

Deci, E. L., & Ryan, R. M. (2000). The” what” and” why” of goal pursuits: Human needs and the self-determination of behavior. Psychological inquiry, 11(4), 227-268.

Duckworth, A. L., Peterson, C., Matthews, M. D., & Kelly, D. R. (2007). Grit: perseverance and passion for long-term goals. Journal of personality and social psychology, 92(6), 1087.

Dweck, C. S. (2006). Mindset: The new psychology of success. Random House.

Ehrenreich, B. (2009). Bright-sided: How the relentless promotion of positive thinking has undermined America. Metropolitan Books.

Fredrickson, B. L. (2001). The role of positive emotions in positive psychology: The broaden-and-build theory of positive emotions. American psychologist, 56(3), 218.

Keltner, D., & Bonanno, G. A. (1997). A study of laughter and dissociation: distinct correlates of laughter and smiling during bereavement. Journal of personality and social psychology, 73(4), 687.

Kashdan, T. B., & Rottenberg, J. (2010). Psychological flexibility as a fundamental aspect of health. Clinical psychology review, 30(7), 865-878.

Klein, H. J., Wesson, M. J., Hollenbeck, J. R., & Alge, B. J. (1999). Goal commitment and the goal-setting process: conceptual clarification and empirical synthesis. Journal of Applied Psychology, 84(6), 885.

Locke, E. A., & Latham, G. P. (2006). New directions in goal-setting theory. Current directions in psychological science, 15(5), 265-268.

Peterson, C. (2000). The future of optimism. American Psychologist, 55(1), 44.

Képek forrása:

Pixabay