Aki kritizál, az csak „irigy” lehet?

(A cikkekben előkerülő példáknak, eseteknek az „irodalmi stílustól” függetlenül, általában valós történetek, jelenségek képezik az alapját. A neveket, a felismerést elősegítő adatokat és a cselekmény bizonyos részleteit szándékosan módosítottam.)

Berci amolyan önmegvalósító személyiség. Céljai vannak, napjait tervszerűen vezeti, újabban vállalkozik. Elfoglalt úriember. Nem ér rá negatív alakokkal foglalkozni. „Lehúzó” kommentekkel, megjegyzésekkel még annyira sem. Igaza is van, hiszen környezete tagjaiban időnként valóban annyi felesleges ellenségesség halmozódik fel, hogy céltáblaként tölthetné szabadideje jelentős hányadát. Legalábbis, mióta a „siker” útjára lépett, rájött arra, hogy bárki, akitől negatív megjegyzést kap tevékenységére vonatkozóan, az csupán azért jártatja a száját, mert fáj neki Berci eredményessége. Más oka nem lehet. Kizárt, hogy arról legyen szó, hogy üzleti munkássága alacsony színvonalú kiszolgáláshoz, népbutításhoz vagy fölösleges pénztárcaürítéshez vezet. Berci úgy értékesíti a visszafele járó karórát, vagy a csapvízzel feltöltött istenek nektárjának keresztelt méregdrága palackot, ahogy reggeli feketéjébe pottyantja kockacukrát. Természetességgel, a lelkiismereti vívódás azonnali félresöprésével: neki kell az a koffein mennyiség, joga van hozzá, megdolgozott a frissítő hatásért, tehát punktum. Aki ezt tőle „elirigyli”, az szálljon inkább magába, nyeldesse frusztrációját a négy fal között, ha nem tud vele mit kezdeni, ne őt, a leggyönyörűbb almát akarja ócska féregként mérgével elkedvetleníteni.

Bercit azért néha napján betalálják. Az irigyek. Ők azok, akiket fűt a keserű sovárgás, de félre ne értsük: szándékuk nem az, hogy szert tegyenek Berci javaira, sokkal inkább affelé tendálnak, hogy pórul járjon és elveszítse egzotikus kincseit, melyek óriási hegyekben állnak újépítésű otthonában. Három sportautója, négy különböző kerti tavában aranyhalai a drágakövek eltérő színmintáira lettek átfestve. Egyikben ezüstösen, a másikban a gyémánt fénylően vakító ragyogásával, a harmadikban az opál ezernyi misztikus árnyalatával, a negyedikben természetesen az arany tündöklő eleganciájával lubickolnak víz alatti jószágai. Bejárónője általában reggelente szórja be a cirkuszi cukorkákra emlékeztető táplálékot közéjük, Berci pedig örül a látványnak: ezt is az „irigyek” nyomása ellenére üzemelteti, ahogy milliós költségvetésű elektronikai berendezését vagy tengerparti nyaralóját a török riviérán.

Berci vállalkozói ténykedése mégsem nyerte el sokak tetszését és kegyetlenül a képébe vágták, hogy szégyellhetné magát, ahogy magabiztosan pojácáskodik mások előtt a valós teljesítmény legkisebb látszata nélkül. Így Berci tanácsot kért pszichológus ismerősétől arra vonatkozóan, hogy mit lehet kezdeni ezekkel az „irigy jószágokkal”. Ezek olyanok, mint a zombik, harapással terjesztik a kórt és nem biztos, hogy van energiája arra, hogy lesben állva szlalomozzon a túlvilág gonosz teremtményei között, akik ahelyett, hogy a tükörbe néznének és önvizsgálatot tartanának, csorgó nyállal áhítoznak húsára.

A lélekbúvár kissé nyers volt. Azt fogalmazta meg, hogy Berci „belső világa” némileg leegyszerűsített, emberi kapcsolatait kettéhasítva jó és rossz csapatra osztja. A jók azok, akik tapsolva, éljenezve támogatják, a rosszak pedig, akik bármi okból nehezményezik mentalitását és életmódját. Emellett a rosszakat (devalválja), leértékeli, a jókat viszont, magával egyetemben idealizálja és ezzel egy időben tagadja, hogy bárminemű morális felelősséget kellene vállalnia döntéseiért. Aki ferde szemmel néz rá, az nem kínai, hanem „irigy”, a pszichológus szerint ezzel a manőverrel Berci kivetíti a másikra annak vélelmezett hiányosságát, saját önreflexiós fogyatékossága miatt.

Nagy csend kerekedett. A happy end mégis elmaradt. A kollégáról, a psziché rettenthetetlen mélybúváráról kiderült, hogy mi is valójában: „irigy, tenyérbemászó krapek”. Tovább bővült a népes csapat.

Berci számára az apokalipszis folytatódik, a világot pusztító vírust meg kell állítania pozitív gondolkodásával. Már a diplomás segítőket is elérte a gyilkos fertőzés.