Miután néhány hónapig, vagy akár évekig lezártnak hittük a kapcsolatunkat, sokan találjuk magunkat ismét az exünk karjaiban. Nos, a pszichológia világa tele van meglepő válaszokkal, magyarázatokkal az egyébként érthetetlennek tűnő helyzetekre vonatkozóan. A gyász vállalása tudatos döntés eredménye lehet, ugyanakkor számtalan kevésbé tudatos folyamat lehet hatással arra, hogy megpróbáljuk helyrehozni a múltunkat, köztük akár az is, hogy valóban megértünk arra, hogy kapcsolatunkat harmonikusabb, működőképesebb formában teremtsük újra. Félretehetjük a fájdalmunkat, megbocsáthatunk és érett módon tisztázhatjuk a korábban okozott sérelmeket. Hiszek abban, hogy ez is egy lehetőség. De mégis!
A nosztalgia, vagyis a múlt iránti nosztalgiánk hajlamos szépíteni a dolgokat. Csak egy rózsaszín ködbe burkolt, régi karácsonyi fotó kell, és hirtelen arra gondolunk, hogy „jaj, de jó is volt annak idején”. Ó, igen, Freud már tudta, hogy a nosztalgia veszélyes lehet! A múlt idealizálása (akár csak a partner devalválása), egyfajta elhárító mechanizmusként működhet bennünk a gyászfolyamat során, távol tartva bennünket fájdalmas érzéseinktől, melyekkel egyébként bőven lenne dolgunk.
A történetek, amelyeket saját magunkról és kapcsolatainkról mesélünk, hatalmas hatással vannak döntéseinkre. Ha folyamatosan újrajátszod a „mi lenne, ha” szituációkat, az könnyen ahhoz vezethet, hogy újra és újra az exedhez térsz vissza. Ugyanis a „mi lenne ha” történeteket olyan narratívává fűzheted össze, amelyek pozitív kimenetellel zárulnak, akkor is, ha ennek saját tapasztalataid egyébként ellentmondanak. A narratív pszichológia kutatásai azt mutatják, hogy a történet, amelyet mesélünk, formálja a realitásunkat.
Valljuk be, az élet nem olyan, mint a filmekben. Ritkán van lehetőségünk tiszta lappal indulni, és néha úgy érezhetjük, hogy van befejezetlen ügyünk az exünkkel. (Akár spirituális értelemben is.) Például Béla úgy dönthet, hogy visszatér Zsuzsához, mert egyszerűen nem tudja elfelejteni azt a vitát a mosógépről, amelynek azóta sem lett vége…
Az idealizáció (amelyről volt már szó) inkább azt jelenti, hogy valaki túl pozitívan értelmezi a múltat és a valós eseményekre fókuszál, gyakran kiemelve a jó dolgokat, és elhanyagolva vagy elfeledve a rosszakat. Ezért az idealizált emlékeknek általában reális alapjuk van, bár az egyensúly a pozitív és a negatív emlékek között torzul. A hamis emlékek viszont azok, amikor az egyén valójában olyan eseményekre emlékszik, amelyek soha nem történtek meg, vagy jelentősen eltérnek a valóságtól. Ez a folyamat gyakran nem tudatos, és számos tényező befolyásolhatja, mint például a sugalmazás, a stressz, a traumák, vagy a hosszú idő, amely eltelt az esemény óta.
Például vegyük Anna és Bence történetét. Bár sok szép pillanatuk volt együtt, a kapcsolatukat gyakran terhelte kommunikációs nehézség és folytonos viták. Mikor szakítottak, Anna szomorú volt, de belátta, hogy a szakítás a legjobb döntés volt. Idővel azonban a magány és a hiányérzet miatt Anna egyre inkább csak a jó pillanatokra emlékezett, mint amikor együtt nézték a naplementét a tengerparton vagy amikor Bence megörvendeztette a kedvenc virágával. Anna elkezdte idealizálni a kapcsolatukat és elfeledte a negatív pillanatokat, ezért döntött úgy, hogy újra összejön Bencével.
Most vegyük Péter és Dóra esetét. Mikor szakítottak, Péter nagyon magányos lett, és sokat gondolkodott a kapcsolatukon. Egyre többször képzelt magának olyan szép emlékeket, mint amilyen a romantikus vacsora, amit soha nem tartottak meg, vagy egy meglepetés születésnapi bulit, amelyet soha nem szervezett Dóra számára. Ezen emlékek, bár sosem történtek meg, valóságosnak tűntek Péter számára, ezért úgy döntött, hogy újra összejön Dóraval, remélve, hogy visszanyeri ezeket a nem létező élményeket.
Valljuk be, van egy természetes hajlamunk arra, hogy a kényelmes, ismerős dolgokhoz ragaszkodjunk, még ha ez az exünkkel való újrakezdést is jelenti. A változások és az új kapcsolatok kockázatosak és stresszesek lehetnek. Ez magyarázat lehet arra, hogy Lajos inkább visszatér Marikához, mert ő legalább ismeri a kedvenc pizzáját. És persze nem érdemes megfeledkezni arról sem, hogy különböző érdekek (pl. a pénz adta anyagi komfort) is közrejátszhatnak ebben.
A pszichológus Barry Schwartz szerint a „választási paralízis” a modern világ egyik kihívása. Sokan úgy érzik, hogy túl sok lehetőség elérhető, és ez bénítóan hathat. Ha tehát a Tinder vagy a társtalanság adta magány már az összeomlás szélére visz, az exed könnyen egy jól ismert menedékké válhat ebben a bizonytalanságban.
A szenvedély érzelmi hullámvasútja néha újra beindulhat. És nem, nem csak a szerelmi regényekben. Az exek közötti intenzív vonzalom újraéledhet egy-egy találkozás során, amely visszahúzhat a régi kapcsolatba. Sokan itt követik el az egyik legnagyobb hibát: az újbóli közelség, mely a szenvedély által jön létre, elhiteti a felekkel, hogy a problémáik maguktól megszűntek, nincs mit tisztázniuk, de a megoldatlanságok idővel újra felszínre törnek és a korábbinál nagyobb csalódást okoznak az épp idilli mámorban úszó párnak.
Az együtt töltött idő során közös rutinok, hobbik, baráti kör alakulnak ki. Ezek a közös tevékenységek és élmények összeköthetnek és visszahúzhatnak a régi kapcsolatba. Például, ha Imre és Éva minden hónapban közösen nézték a kedvenc sorozatukat, Imre valószínűleg hiányolni fogja ezt a rutint.
Az exed iránti érzelmek nem szűnnek meg automatikusan, csak, mert szakítottatok. A szeretet és a szerelmi kötődés hosszú időn keresztül fennmaradhat, amelyeken fontos lehet dolgozni a lezárás érdekében. A gyásszal kapcsolatban az egyik leggyakoribb tévhitünk pont az, hogy az idő majd „magától” segít elengedni a múlt tapasztalatait és újrastrukturálni a kapcsolatról szerzett belső élményeinket.
A pszichológiai kutatások szerint az emberek hajlamosak túlbecsülni a jövőbeni boldogságukat. Ha úgy érzed, hogy az exeddel való újrakezdés a „boldog vég” felé vezet, akkor hajlamos lehetsz megtenni ezt a lépést.
Ne feledd, fontos átgondolni, hogy valóban jó ötlet-e az exeddel újrakezdeni. Ha nem vagy biztos a döntésedben, fordulj szakértőhöz, akár egy pszichológushoz. Ő segíthet abban, hogy tiszta fejjel nézz a dolgokra, és megtaláld a számodra megfelelő irányt. Bizonyos esetekben akár a párterápia is hasznos lehet, hogy tudatosan gondolhassátok át, hogy a múlt fényében lehet-e közös jövőtök.
Forrás:
Freud, S. (1917). Introductory lectures on psychoanalysis. Hogarth Press.
Loftus, E. F. (2005). Planting misinformation in the human mind: A 30-year investigation of the malleability of memory. Learning & Memory, 12(4), 361–366.
Scheier, M. F., & Carver, C. S. (1985). Optimism, coping, and health: assessment and implications of generalized outcome expectancies. Health Psychology, 4(3), 219–247.
Schwartz, B. (2004). The Paradox of Choice: Why More Is Less. Harper Perennial.
Szpunar, K. K., & Addis, D. R. (2008). The effects of detail and temporal distance on the optimistic bias. Acta Psychologica, 129(2), 354-361.
Képek forrása:
Pixabay