Azt hinnénk, könnyű eldönteni, néha spontán magától értetődő, azonban belefuthatunk olyan szituációkba, amikor felmerül a kérdés: most akkor járunk, vagy nem? Mit akar tőlem pontosan?
Valaki úgy reagál: „Hát, majd úgyis érezzük.” Hát persze, de az ilyen kijelentések mindig jól jelezhetik az esetleges felelősségvállalás hiányát. Arra is szolgálhat ez a mondat, hogy a későbbiekben el lehessen bújni mögé, ha mi túlzott „elvárásokat” támasztanánk „jogtalanul”. Ha már kellő mértékben csalódtam a másik nemben, nem akarom megvárni azt, hogy újra pofára essek.
Nem szeretünk bizonytalanságban élni, bár egyesek jobban viselik ezt, mint mások. Mikor randizni kezdünk valakivel, az is borzasztó frusztrálóan hathat, ha megállás nélkül nyaggatjuk a partnert: a párodnak tekintesz vagy nem? Sőt, akár pont az alakuló románc kellemes bizsergését, feszültségét veheti el az „állandó visszajelzés kéregetés”. Fontos, hogy tudjunk annyira bízni magunkban, hogy el tudjuk fogadni, bírni a folyamattal járó természetes bizonytalanság élményét.
De hol van ennek a határa? Mégis, mikor van jogunk azt mondani: ebből elég, erre nekem nincs időm! Egyenes válaszokat kérek, nem mellébeszélést!
Gondoltál-e arra, hogy, mikor valaki találkozóra invitál egy ellenkező nemű embert, a másik az esetek 60-70%-ban nem tudja megmondani, hogy ez ismerkedésnek tekinthető-e vagy sem?
Az előbbivel szemben lehet inkább amellett érvelünk: nincs mit túlmagyarázni! Szerintem azért van. Egyáltalán nem evidencia, hogyha mondjuk egy férfi kezdeményez egy nőnél, hogy ő egyértelműen tartós, hosszú távra szóló elkötelezett kapcsolatot keres. Az sem, hogy mi az a pont, amikortól már párkapcsolatként kezeli az együttlétet, hiszen alkata, személyisége, a helyzet körülményei alapján ezernyi változóval kell számolnunk.
Például:
És még sorolhatnám.
Néhányan konkrét, külső támpontok alapján próbálnak tájékozódni, íme néhány példa:
Mivel nehéz a kérdés, én három támpontot adnék most, ami szerintem segíthet a tájékozódásban:
Ismeretes egy olyan „asszertív jog”, ami a következőképpen hangzik:
„Jogod van arra, hogy ha önérvényesítő jogaid értelmezésében bizonytalanságok vannak, akkor ezeket tisztázd az érintett személlyel, akkor is, ha ő nem lát ilyen problémát.”
Alkalmazd. Ha erre nincs szükség, mert minden magától megy, akkor szuper, dőlj hátra és élvezd a helyzetet! 🙂