Mitől ennyire menő ez az érzelmi intelligencia témakör?

Októberben kerül sor immár (ha jól számolom) hetedik előadásomra, mely „Érzelmi intelligencia, a sikeres élet kulcsa?” címen fut a Jog és Pszichológia magazin szervezésében.

Korábban el nem tudtam volna képzelni, hogy egy témakörre ennyien kíváncsiak legyenek, hogy a sokadik fellépés után is szükség legyen ismétlésre. Mindez azt üzente nekem, hogy van ebben valami különleges, ami többekben kitermelte az igényt arra, hogy közelebb kerüljenek ahhoz, hogy magukénak tudják ezt a képességet. 

Általában már a meghatározásnál leragadunk: valaki például érzelmileg intelligensnek gondolja magát, holott csak túlérzékeny és eláraszt másokat emócióival (a két kifejezés nem ugyanazt jelent), más úgy fogalmaz, igazi motivátor (de nincs tisztában azzal, hogy ez a készség az EQ része). Azt lehetne mondani, hogy az érzelmi intelligencia (EQ) egyfajta készségrepertoár, mely bizonyos IQ birtokában (igen, mérsékelt összefüggés van a két mutató között) fejleszthető.

Egyesek ügyesen olvassák mások arckifejezéseiről az érzelmi megnyilvánulásokat, még mások regényekben, versekben foglalják össze saját megéléseiket, van, aki az önszabályozásban ügyes, bármekkora külső nyomás esetén is képes megőrizni lelki egyensúlyát, a kudarcai után hatékonyan talpra állítja önmagát és az is meglehet, hogy vezetőként abban jeleskedünk, miként érhetjük el azt, hogy alkalmazottunk a tőle telhető legmagasabb színvonalat nyújtsa. Ezek mind az EQ-hoz tartozó készségek, melyekkel külön-külön kell foglalkozni akkor, ha eredményt kívánunk elérni.

Térjünk vissza most a címben felvetett kérdéshez.

Összegyűjtöttem néhány szempontot, amik azt gondolom motivációs erővel bírnak annak vonatkozásában, hogy valaki érzelmileg „intelligensebbé” kíván válni:

• jelen társadalmunkban fokozottan ki vagyunk téve a stressznek és jellemző egyfajta bizonytalanság abban a tekintetben, hogy ki miként tervezze meg életvezetését (rengeteg vallási/politikai irányzat, társadalmi szerveződés, szokás, szocializációs minta között kellene eligazodni, mely megemeli a szorongás szintünket, hiszen ki mondja meg mi a megfelelő?), az érzelmi intelligencia talán olyasfajta készségnek tűnik, ami garancia lehet arra, hogy „okos” döntést hozzunk
• az EQ fogalmát összekapcsolják a „sikeres” élettel, ami egyfelől igaz (hiszen érzelmi intelligencia birtokában teljesen másként kezelünk szituációkat), másfelől fenntartással kezelhető: egy érzelmileg intelligens ember a szó klasszikus értelmében nem feltétlenül akar sikeressé válni, illetve: egy sikeres, külső, társadalmi erőforrásokat birtokoló ember is lehet híján bizonyos EQ elemeknek: pl. lehet, hogy zseniális abban, hogy mások érzelmei befolyásolásán keresztül remekül manipulálja embertársait és ezáltal anyagi javakra tegyen szert, de gondoljunk csak bele: a morális dimenzió figyelmen kívül hagyása mennyire tűnik érzelmileg intelligens viselkedésnek?
• van valami titkos, izgalmas és csábító ebben a fogalomban: hozzájuthatunk valamihez, amivel kevesen rendelkeznek, ez valóban így van, ugyanakkor az érzelmileg intelligens személy gyarapít, teremt és alkot, hiszen (mivel fejlett az EQ-ja) nem tartja fenyegetőnek azt, hogy használja eme adományát és más életét is gazdagabbá tegye, pozitív érzelmek „gyűjtéséhez” ugyanis tartósan csak egyféleképpen lehet jutni: ki kell tekintenünk énközpontúságunkból 

Ilyen és hasonló kérdésekről lesz szó a következő előadásomon, mellyel kapcsolatos jelentkezési információk a következő linken elérhetőek:

https://tixa.hu/erzelmiintelligencia_20181025_h13

illetve:

https://www.facebook.com/events/198121927543213/