Októberben kerül sor immár (ha jól számolom) hetedik előadásomra, mely „Érzelmi intelligencia, a sikeres élet kulcsa?” címen fut a Jog és Pszichológia magazin szervezésében.
Korábban el nem tudtam volna képzelni, hogy egy témakörre ennyien kíváncsiak legyenek, hogy a sokadik fellépés után is szükség legyen ismétlésre. Mindez azt üzente nekem, hogy van ebben valami különleges, ami többekben kitermelte az igényt arra, hogy közelebb kerüljenek ahhoz, hogy magukénak tudják ezt a képességet.
Általában már a meghatározásnál leragadunk: valaki például érzelmileg intelligensnek gondolja magát, holott csak túlérzékeny és eláraszt másokat emócióival (a két kifejezés nem ugyanazt jelent), más úgy fogalmaz, igazi motivátor (de nincs tisztában azzal, hogy ez a készség az EQ része). Azt lehetne mondani, hogy az érzelmi intelligencia (EQ) egyfajta készségrepertoár, mely bizonyos IQ birtokában (igen, mérsékelt összefüggés van a két mutató között) fejleszthető.
Egyesek ügyesen olvassák mások arckifejezéseiről az érzelmi megnyilvánulásokat, még mások regényekben, versekben foglalják össze saját megéléseiket, van, aki az önszabályozásban ügyes, bármekkora külső nyomás esetén is képes megőrizni lelki egyensúlyát, a kudarcai után hatékonyan talpra állítja önmagát és az is meglehet, hogy vezetőként abban jeleskedünk, miként érhetjük el azt, hogy alkalmazottunk a tőle telhető legmagasabb színvonalat nyújtsa. Ezek mind az EQ-hoz tartozó készségek, melyekkel külön-külön kell foglalkozni akkor, ha eredményt kívánunk elérni.
Térjünk vissza most a címben felvetett kérdéshez.
Összegyűjtöttem néhány szempontot, amik azt gondolom motivációs erővel bírnak annak vonatkozásában, hogy valaki érzelmileg „intelligensebbé” kíván válni:
Ilyen és hasonló kérdésekről lesz szó a következő előadásomon, mellyel kapcsolatos jelentkezési információk a következő linken elérhetőek:
https://tixa.hu/erzelmiintelligencia_20181025_h13
illetve:
https://www.facebook.com/events/198121927543213/