Ha jó volt a gyerekkorom, miért küzdök mégis pszichés problémákkal?

A gyerekkorban eltöltött időnek nagy szerepe van a személyiségfejlődésben és az élet későbbi szakaszaiban kialakuló pszichés állapotban. Általánosságban igaz, hogy ha valakinek pozitív élményei voltak a gyerekkorában, az elősegíti az élethez való pozitív viszonyulást és javítja az emocionális állapotot. Azonban sok esetben előfordulhat, hogy  felnőttkorban is pszichés problémák alakulnak ki, még akkor is, ha a gyerekkorunk szuper volt. Az élet különböző szakaszaiban számos stresszfaktor jelentkezik, amelyek hatással lehetnek a pszichés állapotunkra. Ezek lehetnek például a munkahelyi stressz, a kapcsolati problémák, a pénzügyi nehézségek vagy akár az egészségügyi problémák. Ezen túlmenően, a gyerekkorban átélt pozitív élmények sem mindig garantálják a mentális egészséget.

Az egyes személyiségvonások, mint például az önbizalom, az énkép vagy a stressztűrés kialakulása további tényezőkön is múlik.

Az alábbiakban bemutatok 10 lehetséges okot arra vonatkozóan, hogy valakinek jó volt a gyerekkora, de később mégis pszichés problémái alakultak ki:

1.Genetika: Az öröklött tényezők szerepet játszhatnak a pszichés betegségek kialakulásában. A környezet és a stressz hatására előfordulhat, hogy valakinél később jönnek elő egy olyan betegség tünetei, amelyek korábban még nem voltak jelen.

2.Trauma: A gyerekkorban vagy későbbi életszakaszokban átélt traumatikus események nagy hatással lehetnek az érintett személy pszichés állapotára, és hozzájárulhatnak a mentális problémák kialakulásához.

3. A hosszú távú stresszhatások (pl. elhúzódó válság, betegség, munkahely stb.) negatív hatással lehetnek az agy működésére és az érzelmek szabályozására. Ha valaki stresszes élethelyzetben él, ez növelheti a mentális problémák kockázatát. Ilyen lehet például a siker nyomása: bár a sikeres karrier és az anyagi jólét fontosak lehetnek az életben, a siker elérése lehetőséget adhat arra, hogy a személy később érzelmileg túlterhelő helyzetbe kerüljön. A sikerek elérésére irányuló erős elvárások és a nagy nyomás könnyen vezethetnek stresszhez és a mentális állapot romlásához. Egy kutatás szerint a nagy szakmai elvárások és az elvárásoknak való megfelelés iránti nyomás a depresszió kialakulásának kockázatát növelhetik.

4. A társas támogatás hiánya és a társadalmi kirekesztés is növelheti a mentális betegségek kialakulásának kockázatát. (Erre nagyon jó példa lehet az, ha valakit a közösség tévesen ítél el valamilyen cselekménye miatt, gondoljunk például a „A vadászat” című filmre.)

5. Bizonyos betegségek, mint például az Alzheimer-kór, az epilepszia vagy a Parkinson-kór, szintén hozzájárulhatnak a mentális problémák kialakulásához.

6. Életmód: Az életmódbeli tényezők, mint például az alváshiány, az egészségtelen étrend, a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás, szintén  mentális problémák kialakulásához vezethetnek. Például az alváshiány és a stressz között szoros kapcsolat áll fenn, és az alváshiány fokozza a stressz hatásait az érzelemszabályozásra, ami növelheti a depresszió és az szorongás kockázatát.

7. Megküzdési mechanizmusok hiánya: Az egyének különböző módon kezelik a stresszt és a nehéz élethelyzeteket. Ha valaki nem tanul meg hatékonyan megküzdeni az élet nehézségeivel, az hosszú távon növelheti a mentális problémák kockázatát. Az a tény, hogy valaki pozitív gyermekkort élt át, nem feltétlenül jelenti azt, hogy hatékonyan tud megbirkózni az élet bármilyen nehézségével. A kutatások kimutatták, hogy a hatékony megküzdési mechanizmusok hiánya és az érzelmi stressz hatása a mentális problémák kialakulásának kockázatát növeli.

8. Sérülékeny személyiségvonások: Bár valaki jó gyerekkorral rendelkezett, bizonyos személyiségvonásokkal mégis rendelkezhet, amelyek hajlamosabbá tehetik a mentális problémákra a felnőttkorban. Például azok az emberek, akik magasabb szintű neurotikus személyiségvonásokkal bírnak, mint a szorongás vagy az érzelmi instabilitás, hajlamosabbak a depresszióra és a szorongásra.

9. A transzgenerációs trauma hatása: A transzgenerációs trauma olyan fájdalom és szenvedés, amely az előző generációk traumáiból ered, és azok hatása átterjed a következő generációkra. Az ilyen traumák hosszú távon is hatással lehetnek az érintettek mentális egészségére. Például egy tanulmány szerint a holokauszt túlélőinek gyermekei nagyobb eséllyel szenvednek depresszióban, szorongásban és poszttraumás stressz zavarban, mint a nem holokauszt túlélők gyermekei.

10. Az ideális élettel kapcsolatos túlzott elvárások: Azok az emberek, akiknek nagyon jó gyerekkora voltak és szerencsés életkörülményeik voltak, gyakran magas elvárásokat támasztanak magukkal és a környezetükkel szemben. Ha az elvárásaikat nem váltják valóra, akkor a csalódottság és a reménytelenség érzései jelentkezhetnek, amelyek depresszió és szorongás kialakulásához vezethetnek.

Az életünket számos tényező befolyásolja, és annak ellenére, hogy jó gyerekkorunk volt , a felnőttkori pszichés problémák mégis megjelenhetnek. Azonban fontos megemlíteni, hogy bármilyen probléma, amelyet tapasztalunk, kezelhető. Fontos, hogy szakember segítségét kérjük, és megtegyük a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy javítsunk a mentális egészségünkön.

A jó gyerekkor olyan, mint egy erős alapokkal rendelkező ház, amelynek építésekor minden részletre odafigyeltek. De ahogy az idő múlik, az élet viharai és kihívásai az erős alapokat is megrendíthetik, és a házat fel kell újítani, ahhoz hogy újra stabil és biztonságos legyen.

Forrás:

Bianco, F., Lupo, F., D’Antonio, F., Galli, F., & Barkham, M. (2020). Perceived pressure

Burton, C. L., Westen, D., & Kowalski, R. M. (2012). Psychology: Canadian edition. John Wiley & Sons Canada, Ltd.

Folkman, S., & Lazarus, R. S. (1980). An analysis of coping in a middle-aged community sample. Journal of Health and Social Behavior, 21(3), 219-239.

Kahn, M., Sheppes, G., & Sadeh, A. (2013). Sleep and emotions: bidirectional links and underlying mechanisms. International Journal of Psychophysiology, 89(2), 218-228.

Kessler, R. C., McGonagle, K. A., Zhao, S., Nelson, C. B., Hughes, M., Eshleman, S., … & Kendler, K. S. (1994). Lifetime and 12-month prevalence of DSM-III-R psychiatric disorders in the United States: Results from the National Comorbidity Survey. Archives of General Psychiatry, 51(1), 8-19.

Lahey, B. B. (2009). Public health significance of neuroticism. American Psychologist, 64(4), 241-256.

Livingston, G., Sommerlad, A., Orgeta, V., Costafreda, S. G., Huntley, J., Ames, D., … & Mukadam, N. (2017). Dementia prevention, intervention, and care. The Lancet, 390(10113), 2673-2734.

McEwen, B. S., & Gianaros, P. J. (2010). Central role of the brain in stress and adaptation: Links to socioeconomic status, health, and disease. Annals of the New York Academy of Sciences, 1186, 190-222.

Shonkoff, J. P., & Phillips, D. A. (2000). From neurons to neighborhoods: The science of early childhood development. National Academies Press.

Sullivan, P. F., Neale, M. C., & Kendler, K. S. (2000). Genetic epidemiology of major depression: review and meta-analysis. The American Journal of Psychiatry, 157(10), 1552-1562.

Van der Kolk, B. A. (2014). The body keeps the score: brain, mind, and body in the healing of trauma. Penguin.

Yehuda, R., Daskalakis, N. P., Bierer, L. M., Bader, H. N., Klengel, T., Holsboer, F., & Binder, E. B. (2016). Holocaust exposure induced intergenerational effects on FKBP5 methylation. Biological psychiatry, 80(5), 372-380.

Képek forrása:

Pixabay