Mit kezdjünk a „de miért pont velem történik ez” jellegű kérdéseinkkel?

Életünk megrázkódtatással járó eseményei után gyakran érezzük magunkat tehetetlennek és tesszük fel a „de miért pont velem történik ez” című kérdést. Vajon van-e lehetőségünk arra, hogy „jobb kérdéseket” fogalmazzunk meg? Hol akadályoz bennünket egocentrikus látásmódunk?

Mivel válaszolni nem igazán tudunk rá (vagy csak felületes, erőltetett magyarázatokat gyártunk), ennek eredménye, hogy torzult hiedelmeket alakítunk ki életünkről, világunkról és téves következtetéseket vonunk le. A „kontroll” visszaszerzése, a megértés elemi szükségletünk, de nem feltétlenül azon az úton tudunk erre szert tenni, ahogy mi azt elképzeltük.

Vajon mitől nehéz elviselni a lét bizonytalanságait?